Előszó helyett:
Megint egy kurva nap, szar idővel, az ideg tépő várakozás a földön.
( Akinek mond valamit: ->
EGGD 141130Z 1412/1512 30012KT 1500 -RADZ BR SCT001 OVC002 BECMG 1412/1415 9999 NSW FEW005 SCT015 PROB30 TEMPO 1415/1422 7000 SHRA PROB40 TEMPO 1422/1502 SHRASN BKN008 BECMG 1502/1505 36010KT 6000 PROB40 1503/1510 4000 BR BKN008 BECMG 1509/1512 VRB03KT 9999)
Nem, nem vagyok depressziós, egy kicsit sem. ( picsába a depresszióval ecsem, nincs nekem erre idom )
Az alábbi írás nem arról szol, hogy rossz a kedvem, vagy hogy elégedetlenkedek. Ez valami más...
Az apropója, hogy két hét gondolkodás után, meg hajnalban kaptam egy e-mailt, arra a szilveszteri levélre, amit valóban nem kifejezetten jó hangulatban írtam.
De, nem bántam meg, kicsit se, hogy megírtam, mert tisztázta jó előre mit várhatok a 2013 -as évtől, és főleg irányt mutatott nekem, mit és kit/kiket nem szeretnek az életemben.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A holland robot és az elszáradt rozsa csokor
A körülöttünk levő világ sajnos megváltozott. Nem tett jót neki és nekünk se ez a változás.
A hagyományos értékek el-eltünnek ez életünkből, mindazok a dolgok amik széppé tehetik az életünket - a múlt homályába vesztek.
Nincsenek mar szerelmek és nincsenek mar igazi barátságok. Érdek kapcsolatok vannak, amik szükségesek, de nem sokat érnek azon értékrend szerint amik meg az enyémek.
A holland robot egy gép, és egyben egy jelenség is, ahogy az elmúlt 10 évben a kapcsolatok, értsd. az emberi kapcsolatok végérvényesen megváltoztak.
Holland annyit tesz, érdekek, és pénz - kizárólag. A holland talán a világ legsóherebb népe, igen bebálázza az anyját, kőrbe utaztatja a világon és a végén leszámlázza az apjának.
A holland nö, akinek aztán csak és kizárólag attól lehet/van orgazmusa ha valaki kifizeti a vacsoráját.
- Érted mar ugye mit jelent "holland"?
Nincs szív és nincsenek érzelmek. Veszelyes ha vannak… Ugye?!
Robotnak lenni annyit tesz, teszed a dolgod, nem gondolkozol jövőn és jelenen, nincsenek érzéseid. Se.
Robotnak lenni annyit tesz, mindegy megfogom-e a kezed.
Nem számít. Hideg és kimert a mozdulat, programozott a reakció.
Kérdés csak az, akarom-e én ezt?
És a minek?
Az elszáradt rozsa csokor, amiből oly sok log a családi birtokon a konyha mennyezeten.
Mindegyik egy egy helyszín, ahonnan küldtem ezt, amikor nem lehettem otthon, de akartam hogy tudják, lennek inkább otthon veled, mint máshol, nem igazan ön szántanból..
A rozsa csokor, ami kiváló példája mi is a bajom evvel az új világ béli, érzelmektől mentes számító világgal.
Nincs illata, nincs színe, nem kell róla gondoskodni és ha hozzáérsz nem marad belőle más, mint egy marék hamu..
Virágot szeretnek, elő virágot, színeset, illatosat, amiről gondoskodni kell. Az se baj ha nagyon kell rá vigyázni.
Kis Herceg akarok lenni, meg akarlak szelídíteni és felelőseget vállalni érted.
Holland robotnak lenni annyit tesz, egy megszárított virágcsokor vagy, nincsenek mar érzelmeid, csak számítás van, érdekek, és érvek. Nem számít mar semmi más.
A holland robot kiváló persze néhány dologra, vállalatot vezetni, takarítani, füvet vágni. DE nem jó például főzni, mert ahhoz drága barátom szív kell, nem elég a recept, amit letöltesz az internetről.
És végül nem jó vele élni, se szeretőnek, se semmi másnak.
Szív és szeretet nélkül szart nem ér az életed, lehetsz sikeres, lehetsz gazdag, lehetsz akar Isten is, ha úgy tetszik neked.
De talán már arra se vagy képes hogy magadat szeresd. Nem hogy másokat.
Pedig szeretni jó, erezni a jót és fájdalmat fantasztikus.
Mert tudod hogy meg élsz és nem lettel egy buta holland robot!
Hidd el jobb állva meghalni az érzelmeid viharában mint a Taigetosz szélén ácsorogni nap mint nap és dobálni bele embert, állatot, ami mar nem hozza a hasznot.
Leszek hat inkább kertész, nevelek inkább orchideát, bezárom a szívembe a szeretett hogy ha kell majd elő tudjam venni.
Nem adom fel a hitet, talán van meg ember a Földön, aki nem akar holland robot lenni és lenne velem inkább vadakat terelő juhász….
No comments:
Post a Comment